Frederica, akinek apja olasz gyáros és erősen nagypolgári beállítottságú anyja a hetvenes években költözött Olaszországból Párizsba, félt ugyanis a gyermekrablástól, amely a Vörös Brigádok tevékenysége miatt abban az időben nem volt ritka. Frederica folytatja tanulmányait és megpróbálkozik az írással. Saját életét próbálja élni és kialakítania baráti körét. Mindazonáltal rendszeresen találkozik családjával, köztük Biancával, kissé labilis húgával és Aurelióval, beteges fivérével. Maga Frederica nem biztos abban, mit akar, és milyen úton kíván járni. Egyfelől baloldali értelmiségiekkel barátkozik, másrészt szükségét érzi, hogy meggyónja a papnak bűnös találkozásait egy nős íróval. Forradalmi gondolkodása ellenére természetesnek tekinti, hogy van pénze. Amikor apja, akihez a leginkább kötődik, meghal, komoly vagyont örököl. Vajon pénzét adományozza afrikai gyermekkórház építésére, vagy menjen férjhez és legyen családja, esetleg szentelje magát a művészetnek?
